Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni
John Lennon

Köszöntő

Ismét elrepült egy év, újra itt a szeptember, mikor oly sok intézményben elmondják, hogy szeretettel köszöntjük az új és régebbi növendékeket, szülőket. Mégis ez a mostani évnyitó egy kis megállásra, visszatekintésre késztet bennünket: Zeneiskolánk idén kezdi meg huszadik tanévét. Nem olyan nagy idő, hogy különösképpen ünnepelni kellene, de mindenképp meg kell állnunk egy rövid számvetésre.

Az iskola megalapításakor eredeti szándékunk az volt, hogy a szórványosan működő zenetanfolyamot, és a kihelyezett tagozatokat összevonjuk, ezáltal egy koncentráltabban működő, saját, városi kulturális intézmény jöhessen létre, mely a helyi sajátosságokhoz jobban alkalmazkodik, és a város különböző pontjain iskolába járó gyermekeket is mind azonos eséllyel juttathassa zeneoktatáshoz. Hála az akkori képviselő testület nyitottságának, támogatták az elképzelést. Külön köszönet illeti Csáky László urat, a Gyermekváros akkori igazgatóját, mert helyet biztosított az újonnan induló intézménynek.

Méltó megemlékezésként had álljon itt az alapító tanárok neve, azoké, akik a fóti gyermekek zenei képzésének lehetőségét tűzték ki életcélul; akik vállalták, az akkori bizonytalan politikai helyzetben is, hogy egy új, önálló intézmény alapításával fejlesszék városunk kulturális lehetőségeit.

Akik már nincsenek közöttünk: A Puska testvérpár: László és Tibor, Varsányi László, Ráday Béla és Pusztai Mátyásné.

Jelenleg is tantestületünk tagjai: Horváth István, Cselőteiné Závodszky Katalin, Kalocsay Márta, Gedai György és Laufer István.

Iskolánk az első hat évben dinamikus létszámfejlődést mutatott, elértük, majd nemsokára meg is haladtuk a bűvös 300-as létszámhatárt. Természetesen az emelkedő tanulólétszámhoz újabb pedagógusokra is szükség volt. Kiváló tanáregyéniségekkel bővült tantestületünk: immár törzsgárda tag Nóra néni, Gyuri bácsi, Vera néni, Csilla néni, vagy a mindenki által csak "arany Magdusom"-nak becézett Melega Magdi néni is. De továbblépve bátran állíthatom, hogy a legfiatalabb pedagógus generáció is felzárkózott a nemes hagyományokhoz, hiszen nincs olyan óvodai csoport, ahol ne csüngne 10-15 óvodás Zsuzsa néni nyakában, vagy ne lenne olyan hangversenyünk, ahol ne szólalna meg Hegyes Ádám magával ragadó zongorajátéka. Ők mindannyian magukénak érezték az iskola célkitűzéseit: a zenei hagyományok teremtését, ápolását összekapcsolódva az oktatással.

És itt következhetnének a statisztikai adatok: hány tanuló, hányféle hangszeren, hány évig.....stb. Nem teszem, mert nem ezt tartom a művészetoktatás lényegének. (bár a mostani oktatáspolitika egyre újabb teljesítménymutatókat követel) Nekem fontosabb az a pillanat, amikor egy szülő a gyermekét kézen fogva így jön hozzánk: „Én is olyan sokat tanultam a Zeneiskolában, szeretném, ha ő is annyit kaphatna." Ennél nagyobb elismerés nincs, mint ha valaki a gyermekét ránk, zenetanárokra bízza.

Ezért megköszönöm mindazok bizalmát, támogatását, akik az elmúlt 20 évben ránk bízták gyermekeiket. Köszönöm mindazok segítségét, akik akár hivatalból, akár önerőből segítettek, hogy a Zeneiskola fennmaradhasson, és továbbra is a város kis és nagy lakóinak szolgálatára állhasson. Remélem, hogy a Fóti Zeneiskola a jövőben is rangos intézmény marad a város kulturális életében.

Cselőteiné Závodszky Katalin igazgató

slide-a